2011. május 2., hétfő

Az utca embere


Mindig vissza térek Parry's Cornerhez ha vágyom egy kis pezsgésre. Meleg, büdös, nagy a tömeg, de ami itt van azt muszál látni, (és persze lefotózni.) Most is hűséges fotós társaimmal mentem. Nem csak a társaság miatt, hanem bevallom itt elkell a segitség. Nem a közbiztonság, mert gyorsan hozzá tesszem soha nem kellett senkitől se tartanom. Három felnött Tamil férfit teszek ki a kis pehely súlyommal. De amitől mindig kiráz a hideg, azok a k....a motorok és hangos társuk a rickshaw. Szűk tömött utcákon a gyalogos az utolsó ami miatt le lassitanak. Ha itt elsodor valami és egyedül vagy, nem biztos hogy megkapod a segitséget időben. Igy hát párosan szép az élet.
Van a forgalom és vannak a koldusok. Chennaiban relativ kevés a koldus és általában szerényen koldulnak, biztos nem ismerik a magyar közmondást....de ezen a napon egy erőszakos koldus csajszi nem akart békén hagyni. Ha adok, 2 perc múlva 20-nak kell adnom. Igy hát elegánsan be menekültem egy edény boltba. Hát nem utánam jött. Azanyáduristenit! A boltos egyből kitessékelte, de csajszi nagyon fel volt háborodva. Kérem ez a csajszi profi. Tapiz, ruhát huzogat és még a boltossal is perlekedik, csuda én mondom, csuda határozott. Valószinűleg én lettem volna az az napi nagy fogás. Sorry.....
Ez volt a kalandom és itt vannak a képek. Tessék kérem hozzá képzelni a 38 fokot és a 99%-os páratartalmat, úgy hatásosabb.


2011. április 23., szombat

Virág piac

Már egyszer volt szerencsém ki menni a nagybani zöldség piacra és pont mellette van a nagybani virág piac. Folytatásul nem sokára jön a gyümölcs piac. Szinek orgiája, de sajna bent a fény boralmas volt. Az energia takarékos izzok a szinek halála. Na mindegy, ez van igy kell nézni.


Most is volt portréra bőven jelentkező és még a ciműket is megadták ahova küldhetem a képeket. Édes pofák...majd egyszer, kitartás addig.

Rájöttem, hogy a virág itt Indiában inkább az istenek gyönyörködtetésére hivatott. Nagy hegyekben állnak a szár nélküli virágok és bimbók, hogy girlandok készülhessenek belőlük, amik majd a kisebb, nagyobb szobrok nyakába kerül, csak is miután jó pénzért a Hindu pap

megáldotta. Tonna számra fogy a virág. A szirmokat az öreg mamokák tömött nylon szatyorba visszik lelkesen az imahelyre. Mindig van miért imádkozni, van kinek virágot felajánlani.
De nem csak az istenek vannak kivirágoztatva, a politikusok is kapnak a szirmokból rendesen. Félkarnyi vastag girland landol a nagy embereknek a nyakában minden fontosabb megjelenéskor.



Ha Chennai és virág... akkor csak is jázmin. A friss jázmin girland a hajban jobb mint a legdrágább francia parfüm. Boditó az illata, majdnem mindig lóg a visszapillantó tükrön a kocsiban. A csajszik az út mentén kis asztalkákról árulják. A folyamatosan növekvő girlandot alkar hosszban mérik. A piacon 10 rupia egy kar hossz, a városban 30. Egy valamit magára adó Chennai-i hölgynek minden este házhoz hozzák a jázmint amit hütőben tárol másnak reggel-ig, hogy csak is a hajban illatozzon a virág. Az ében fekete hajban a fehér virág szinte izzik.

Sajna erről még nincs egy szép képem de rajta vagyok, addig is itt vannak a chennai-i HMCS-ék, a mamokák és a kofák a virág piacon.

2011. március 11., péntek

Good Morning Chennai


A reggel mindig kritikus nálunk, már csak azért is mert utálom a reggelt. De mióta Chennaiban lakunk és majdnem mindig süt a nap, a reggelekkel is kezdek megbékélni. A kötelező gyakorlatok után mint reggeli, uzsona csomagolás és fogmosás, be az autóba és gyerünk a suliba. Ilyenkor még kevessen vannak kint az utcákon, de mivel (majdnem) mindent kint csinálnak, igy jobban bele látok az életükbe. A képek úton az iskola felé készültek. Az album neve az hogy 100 Feet road, ide járunk iskolába. Igy ébred Chennai...

2011. február 24., csütörtök

Lejárati idő


Az élelmiszereken nincs feltüntetve, csak az import ideje. Itt az újra cimkezés magas iskolája megy. Az okosok azt mondják, azért mert az import termék hónapokig a kikötőben csücsül. Ok, ezt már megszoktam...de itt a lejárt (expired) kifejezést inkább a halált jelenti. Példa: ma a szokásos dugóban üllünk és a saját szorakoztatásomért poénkodom. A suhancok kötege log a buszajtón, valaki mellette futt. Kérdezzem a sofört, szerinted nekik is kell jegyet venni, lakónikus rövidséggel, no medem. Mire befordulunk az iskola kapun ott fekszik az egyik srác az úton, valaki keresi a csuklon a pulzus. Mi van ?!!!!! Kész ennyi, expired. Szegény gyerek egy perce még rohant a suliba vagy dolgozni vagy akár hova, de most expired. És ami teljesen haza vágott, hogy csak én voltam kiakadva. Mindenki más ment a dolgára. Busz nem állt meg, a mentő nem jött, az iskolából nem rohant ki senki, hogy segitsen. Lejárt. De a hinduk szerint újra lesz cimkézve. Remélem a következő avatarban lesz ideje elolvasni a használati utasitást. Nem lógunk a száguldó buszról ugye gyerekek.

2011. február 15., kedd

Dakshina revisited


Volt egy kis időm kattingatni és vissza mentem a helyi szkanzenba. Hétköznap egy lélek sincs, igy kedvemre időzhettem anélkül, hogy a kiváncsi helyi túristák két percenként feltegyék kedvenc kérdésemet...vér jú fram. Itt vannak a többi képek.

2011. január 24., hétfő

Meg volt a három vagy lehet hogy négy is

Kezdtem szombaton amikor egy gyors mozdulattal belevágtam az ujjamba, aztán jött a vasárnap amikor a kutya lázasan az állatorvosnál kapta az infuziót és folytatodott ma amikor egy akkoráááát zakoztam, hogy elfelejtettek bóravalót kérni a parkolóba. Persze a térdemből folyt a vér de a kocsiba rendszeresitett kézfertőtlenitő és az elsősegély doboz megtette a hatását. Na szóval valaki gyorsan fizessen a cigányasszonynak egy ezrest, hogy vegye le az átkot mert már tele a tököm. Szombaton voltam a helyi sebészeten és túléletem, de nem biztos hogy vissza megyek. Zajlik az élet. De azért közben voltam itt meg ott. Itt vannak a képek. Ja és szerintem Luca volt az első, tehát már négynél tartok.
A képek a nagybani piacon készültek, egyre bátrabb vagyok. A fehér csaj a képeken a fotós bajtársam. A helyi csávók és csajszik nagyon jó fejek voltak.

2011. január 11., kedd

Elment Luca...


...az örök vadász mezőkre. Drága kutyusunk, Ő volt nálunk a szőke nő. Nem az eszéért szeretük de lehet hogy Ő volt a legokosabb. Csak azt tette amihez kedve volt. Pihe puha bundája mindig tiszta, jó szagú volt, ha esett az eső soha nem ázott meg. Igazi csajszi volt, a frizurára vigyázott. Laza mozdulattal arrébb tudott lökni ha éppen arra volt dolga. Ez a borjúni jóság akkor se hőrdűlt fel amikor Andris teljes erővel a fejére ült.

Mély félemetes ugatása fürgén tartotta a postást és a dijbeszedőt, de ha pedárdáztak eltünt a terasz alá napokig, vagy órákig kaparta a terasz ajtót. Ha jött a vihar és én a szomszédba söröztem, módszeresen szét rágta a drót keritést és megjelent, hogy mellettem rettegjen. Luca a hős.