Kapaleeswarar Temple, Mylapore

Ott kezdeném mondokámat, hogy az életben nem fogom tudni kimondani ennek a helynek nevét, sorry.
Mylapore (májlapur) a vallási negyede Chennainak és Kapaleeswarar a legnagyobb templom. A turistáknak kötelező látogatni való. Az első látogatásomkor inkább az épületek érdekeltek, de most a hangulat és emberek. Reggel mentem, amikor még nem annyira gyilkos a nap. Egész éjszaka esett az eső, minden tiszta sár. Persze most megy a magyar templomot látogatni mezitláb. Cipő nélkül kell be lépni e szent helyre, még akkor is ha minden tiszta dzsuva.

Volt itt minden, turisták, öreglányok, gyerekek, koldusok, barátnők, politikusok, kakasok, tehenek, macskák és expat csajok akik fotózást tanulnak. Ettek, ittak, imádkoztak, telefonáltak, aludtak, és bámulták engem. Olyan mint egy olasz kisváros főtere, csak a levegőben nem a kávé illata érződik, hanem a füstölők aromája.

Sajna csak kivülről tudtam fotózni, mert csak hinduk mehetnek a szentély közelébe, sőt a kisebb szentélyekhez sem engedtek a hivők a fényképezőgéppel. Ezt ha valaki megtudná magyarázni, megköszöném. Azzal is tettőztem a bajt, hogy az elentétes irányba indultam a templom körül. (direkt) Egy kedves hivő gyorsan tudatta velem, hogy ezzel csak balszerencsét hozzok magamra. Szegény ember ha tudná, hogy ráadásul balkezes vagyok, biztos nagyon megsajnálna.

Az nap éppen pooja volt, azokat áldoták meg akik Keralába mennek zarándolni. A magukkal hozott ételt, italt és egyéb nélkülözhetetlen dolgokat összecsomagolták a papok egy kis batyúba, jó hangosan megáldották. Ezután a batyú fel került a zarándok fejére és körbe körbe a templon körül, persze a jó irányba. Nagyon jó volt a hangulat. Hangosan mormoltak, nevetek, kiabáltak, a gyereket mobiltelefonnal játszottak. Tiszta lagszi feeling volt.

A többi képek.